van olyan, hogy ezen a dalon nagyon tudok bőgni. ez most egy ilyen időszak...

a kicsi teki:

megnéztem. Downey miatt. jól játszik, ezt már régóta tudom, határozottan látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál...

és Jamie Foxx is kitűnően alakítja az elmebeteg hajléktalant.

de a film mondanivalója nem különösebben jött le. számomra szinte ugyanazt mondta, mint a Tanulj, Tinó!: egy hajléktalanon nem tudsz segíteni. csak ideig-óráig tudod megváltoztatni az életét, bármennyire tehetséges, és bármennyire jó szándék vezéreljen is.
a miértre viszont nem jöttem rá.

volt benne pár jó kép. a második a kedvencem, rögtön a legelején.

Robert melegítőalsóban is tökéletes popója. :o)

képes papírdarabokat szórok szét a világban, hogy cserébe én is kapjak ilyeneket mindenfelől. és közben boldogít a tudat, hogy valahol - ahova én nagy valószínűséggel sosem fogok eljutni - egy nagyon távoli asztalfiókban vagy egy polcon olyan képeslap lapul, amin ismeretlenül az én kézírásom díszeleg, apró kincseként valakinek, akit sosem láttam, és nem is fogok.

vannak dolgok, amiket sosem láttam élőben, mégis hiszek bennük. sosem láttam még bolhát, bálnát, óceánjárót, tengert, és a Földet sem. de elhiszem, hogy vannak, mert azt mondják, és mert láttam róluk filmeket, képeket... de mi van, ha mindez csak hazugság? valaki csak elképzelte, lerajzolta, megalkotta, és én meg hiszek neki.

egyszer meg kéne nézni.

addig meg csak hiszem, hogy ez az egész igazán csudálatos és gyönyörű.
és közben nem felejtek el "tapaszkodni".